„Megmutatkozik, hogy mik azok a dolgok, amik számunkra igazán fontosak”

Többek között közép-amerikai származásának köszönhető, hogy a nemzetközi szemlélet az egész életét meghatározza. A tanulmányaitól kezdve a diákszervezeti tevékenységig, mindenből a legtöbbet szeretné kihozni. A CEMS nemzetközi mesterképzés keretében jelenleg Barcelonában tartózkodó Pineda Zsófiával beszélgettünk a külföldi képzésben szerzett tapasztalatairól, az egyetemi félévek önismereti szerepéről és a lehetőségek kihasználásának fontosságáról.

Pineda Zsófia jelenleg a Vállalkozásfejlesztés mesterszak negyedik féléves hallgatója, az alapszakot pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte.

Nemzetközi gazdálkodás alapszakra jártam, mivel mindig is nagyon érdekelt a nemzetközi szemléletmód. Tetszett a BME-nek a képzése és programja, ezért is választottam azt alapszakom helyszínének. Azért jöttem át a Corvinusra, mert azt hallottam, hogy a Corvinuson teljesen más mentalitásban zajlik a képzés, amit meg szerettem volna tapasztalni. Már a kezdetektől fogva úgy terveztem, hogy két különböző egyetemre szeretnék járni alap- és mesterszakon, azért, hogy meg tudjak nézni két teljesen különböző mentalitást. Úgy gondolom, hogy ez nagyon jól sikerült, hiszen két nagyon magas színvonalú intézményt sikerült megismernem, szerintem jól ki is egészítik egymást a képzések az esetemben. A Vállalkozásfejlesztés mesterszakot azért választottam, mert széles tárgyportfólióval rendelkezik. Mivel nem tudtam még pontosan eldönteni, hogy melyik az a terület vagy szakma, amit igazán szeretnék majd elmélyíteni, sok terület érdekelt, úgy gondoltam, hogy itt biztosan megtalálom majd a számításaimat. Az első mesterszakos évet kifejezetten erősnek éreztem, már a képzés kezdetén nagyon sok tudást kaptam, ami nagyon tetszett és motivált. Én például a kisvállalkozásokról és a startup világról az alapszakomon nem tanultam korábban és most egy átfogó képet sikerült kapnom róla, aminek nagyon örülök. Nagyon élveztem a rengeteg csapatmunkát is a tanórákon. Az alapszakom során főleg diákszervezetekben, illetve esettanulmányi versenyeken volt lehetőségem csapatban dolgozni, de tetszik, hogy a mesterszakon az egyetemi képzésnek ennyire szerves része a csapatmunka.

Zsófi a lehető legtöbbet hozza ki az egyetemi tanulmányaiból, legyen szó külföldi menedzsmentképzésről, demonstrátorságról, esetversenyzésről vagy éppen az egyetem melletti munkavégzésről. Úgy véli, hogy ezek olyan lehetőségek, amik segíthetnek a hallgatóknak céljaik kijelölésében és széles érdeklődési körük fókuszált mederbe terelésében.

Érdemes rólam tudni, hogy nagyon szeretem kihozni a maximumot abból, amim van. Az egyetemi éveimbe nagyon sok mindent próbáltam belepréselni, de szerintem így érdemes ezt csinálni. Az egyetemi lét egy korlátos és rövid idő, viszont itt nagyon sok lehetősége van az embernek, amiket érdemes kihasználni. Szerintem mindenbe érdemes belevágni, ami picit is érdekli az embert, mert sosem lehet tudni, hogy mi fog kisülni belőle. Én például az alapszakomon már a legelső félév után jelentkeztem egy diákszervezetbe. Érdekelt az alapján, ahogy bemutatkoztak és úgy voltam vele, hogy akkor nézzük meg… Életem legjobb döntésének bizonyult, a legjobb barátaimat ott ismertem meg és azóta is nagyon közeli viszonyban vagyok velük, hiába járunk már más szakokra, más egyetemekre.

A diákszervezetbe csatlakozva azt éreztem, hogy hasonló érdeklődésű emberekkel kerültem össze, akik nagyon hasonlóak voltak hozzám, egyszerű volt így barátkozni. Ezen kívül a diákszervezetben nagyon sok féle területen kipróbálhattam magam, tapasztalatot szereztem vezetőként és projektmenedzserként, ami későbbi munkám során nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen tudtam mi érdekel, miben vagyok jó és tapasztalatot is fel tudtam mutatni.

 

A diákszervezet tehát szerintem egy nagyon jó döntés lehet bárki számára. Voltam demonstrátor is két évig, mivel érdekelt mivel foglalkoznak a tanárok, meg szerettem volna nézni közelebbről a kulisszák mögötti történéseket. Rájöttem, hogy demonstrátorkodni nagyon szeretek, mert az egy nagyon jó kiegészítő tevékenység, de a kutatási vonal nem mozgatott meg annyira, így kiderült számomra, hogy valószínűleg nem elindulok majd el az akadémiai pályán. Ez is nagyon hasznos tapasztalat volt számomra, hiszen kacérkodtam a gondolattal, hogy elinduljak ebbe az irányba, de megismertem jobban és rájöttem, hogy talán mégsem való nekem. Az egyetemet nagyon ki kell szerintem használni, mert egyedi és különleges időszak, itt rengeteg lehetőség van, amik által jobban meg tudjuk ismerni magunkat.

Zsófi remek eredményekkel büszkélkedhet az esetversenyzésben is, ahol jellemzően nem a konkrét eredményt, hanem a tanulási és részvételi folyamatot tartotta a legfontosabbnak. A remek csapat mellett, természetesen.

Az esetversenyek nagyon meghatározták az utolsó két-három évemet az alapszakon, szakdolgozatom témája is ehhez kapcsolódott és egy olyan cégnél dolgoztam, akik esetversenyek szervezésével foglalkoznak. Emlékszem az első versenyre úgy indultunk el egy barátommal, hogy érdekelt minket és úgy voltunk vele, nézzük meg… Nagyon megtetszett nekünk az élmény, sokat tanultuk belőle és azután rengeteget versenyeztünk. A versenyek által közel kerültem nagyon sok iparághoz, céghez, rengeteg hasznos információval gazdagodtam és sokkal jobban rálátok most, hogy milyen irányok azok, amelyek érdekelnek engem. Én azokat a versenyeket élveztem a leginkább, ahol a csapatunk nagyon egyben volt. Ahol azt éreztem, hogy közösen dolgozunk és egy igazi csapatmegoldás születik meg, amiben mindenki nagyon hisz és harcol érte. Azokra a versenyekre emlékszem vissza nagyon szívesen, amik ezt hozták ki belőlünk. Ilyenből pedig szerencsére sok volt. Az egyik első versenyünk volt az MSZK (BME Menedzsment Szakkollégium – szerk.) Eset Start versenye, ahol nem értünk el helyezést, de bejutottunk a döntőbe, a csapattal nagyon egymásra hangolódtunk és azt éreztük, hogy „megváltottuk” az esetben szereplő cég brandjét. A Biztosítsd be magad! verseny volt még hasonló élmény számomra, mert ott is azt éreztem, hogy nagyon összeállt a koncepció és nagyon minőségi munkát adtunk ki a kezünkből, amit a zsűri is díjazásban részesített. Ezen kívül a projektmenedzsment versenyt említeném meg, amit most nem rég került megszervezésre (Magyar Projektmenedzsment Szövetség Junior Projektmenedzsment Verseny – szerk.), ott is azt éreztem, hogy a csapatom nagyon jól működött. Mindannyian utánanéztünk a témának alaposan, sokat dolgoztunk a megoldásunkon, nagyon nagy tapasztalatunk volt projektmenedzsment területén és azt éreztem, hogy ez a befektetett munka megmutatkozott a versenyen. Amikor prezentáltunk, azt éreztem, hogy itt a maximumot hoztuk ki magunkból, ennél többet nem lehetett volna tenni, így nagyon elégedett és boldog voltam a megoldásunkkal is. Az, hogy a megoldásunk végülis a győzelmet hozta számunkra, az valami csodálatos érzés volt, nagyon örültünk, hogy a zsűri is díjazta a befektetett munkánkat. Annak ellenére, hogy sok versenyen sikerült helyezést és győzelmet elérnünk a csapattal, én mindig inkább a folyamatért voltam ott a versenyeken és nem a győzelemért. A közös munka, az ötletelések, a nevetés, és izgulás volt az, ami számomra az igazán felejthetetlen élményt jelentette, a győzelem csak egy plusz.

Az egyetemi éveinek tartalmas és hasznos eltöltésére törekvő Zsófi számára a külföldi félév sem maradhatott el. Annál is inkább, mert a nemzetköziség szemlélete az egész életét meghatározta.

Érdemes rólam tudni, hogy a gyerekkoromnak egy részét Nicaraguában töltöttem és ennek köszönhetően mindig is egy nemzetközi szemléletben éltem a mindennapjaimat. Kisgyerekkorom óta sokat utaztam és szerencsére a nemzetköziség kihatott az egész életemre.

 

 

Az alapszakon is sikerült nemzetközi társaságban mozognom, hiszen tagja voltam az ESTIEM nemzetközi diákszervezetnek, most pedig a CEMS program keretében vagyok Barcelonában, az ESADE nevű egyetemre járok. Maga a CEMS egy nemzetközi menedzsment mesterképzés, amelynek keretében a  szaktárgyak egy részén hard skilleket fejlesztenek, de nagyon nagy fókusz van itt a soft skilleken is. A CEMS képzés nagyon szoros kapcsolatot alakít ki a diákok és a cégek között, be van építve a programba egy szakmai gyakorlat, illetve egy féléves projektmunka is, amit számomra a McKinsey biztosít. A CEMS diploma nagy hangsúlyt fektet arra, hogy amit megtanulunk, azt próbáljuk is meg alkalmazni a gyakorlatban, hiszen a megszerzett ismereteket szinte rögtön a céges környezetben kell alkalmazni.

A CEMS program 34 vezető business school, 69 multinacionális partnervállalat és 7 NGO-részvételével kínál magasszintű menedzsmentképzést világszerte. A képzés egy éves, része egy hazai és egy külföldi félév.

A CEMS-nek nagyon sok ország vezető business schoolja a tagja, Magyarországon a Corvinus Egyetemen van lehetőség elérni a programot. A CEMS képzésben egy preferencialistát kell összeállítani és a pontszámunk alapján kerül besorolásra, hogy ki hova megy külföldi félévére. A pontszám az interjú, a motivációs videó, a tanulmányi átlag és a tanulmányokon kívüli teljesítmény alapján kerül meghatározásra, hasonlóan zajlik, mint az egyetemi jelentkezés.

És hogy miért döntött Zsófi Spanyolország mellett?

Nekem abszolút Spanyolország volt az elsődleges célom, nagyon örültem, mikor kiderült, hogy sikerült megszereznem a helyet, hiszen nagy volt a verseny. A koronavírus miatt annyi változott, hogy ugyan én az őszi félévben szerettem volna kijönni, ezt a szabályozások miatt nem lehetett megtenni, így áthalasztották erre a félévre a kiutazásomat. Azért volt Spanyolország az elsődleges célom, mert elég jól beszélek spanyolul és vannak is terveim arra vonatkozóan, hogy Spanyolországban szeretnék egy-két évet dolgozni. Úgy gondoltam, ha idejövök, akkor körül tudok nézni alaposabban, hiszen hiába voltam már itt nyaralni, de az nem ugyanaz az élmény. Most huzamosabb ideig leszek itt, valószínűleg a kötelező szakmai gyakorlatot is itt fogom majd teljesíteni, így jobban bele fogok majd látni, hogy el tudom-e magam képzelni itt hosszú távon. Szerintem Barcelona egy gyönyörű város, rengeteg a pálmafa, itt a tenger, nagyon nemzetközi és befogadó város, eddig nagyon szeretem.

A jelenlegi vírushelyzet természetesen a spanyolországi oktatásra is hatást gyakorol, a teljes mértékben személyes képzés nem megvalósítható. Mindamellett Zsófi eléggé megismerte már a barcelonai egyetemet, hogy beszámoljon a tapasztalatairól, a spanyolországi oktatás sajátosságairól.

Hibrid oktatásunk van, néha bejárunk az egyetemre, de online is vannak óráink. Nagyon sok itt is a csapatmunka, gyakorlatilag a nulladik pillanattól kezdve csapatokba vagyunk rendezve és úgy kell dolgozni és felkészülni a tanórákra is. Ugyanúgy a beadandók és a prezentációk dominálnak, mint otthon. Azt látom – persze ez lehet, hogy az országból is adódik –, hogy itt az órák nagy része egy közös beszélgetés, párbeszéd formájában zajlik, és arra ösztönöznek mindenkit, hogy egyből reflektáljunk arra, amit az oktatók mondanak, fejezzük ki a véleményünket bátran. Az összes óra nagyon interaktív, nagyon sokan osztják meg gondolataikat és abszolút befolyásolják a hozzászólók azt, hogy milyen irányba terelődik az óra végső tanulsága. Nyilván ehhez a diákok is kellenek, de tanári oldalról nagyon támogatják a felszólalókat.

Egy külföldön töltött félév szakmai és emberi oldalról is rengeteget ad. A külföldi oktatási rendszer megismerése, a nyelvtudás tökéletesítése mellett remek lehetőség adódik új barátságokat kötni és általában kipróbálni magunkat egy, a megszokottól merőben eltérő környezetben. Ezzel Zsófi is egyetért.

Szerintem maga az, hogy az ember eljön egy teljesen más környezetbe, mint ami otthon van, az már egy érdekes dolog, nagyon sokat lehet fejlődni önismereti téren. Ha kirántjuk magunkat onnan ahonnan felnőttünk, ahol ugyanúgy gondolkodnak, mint mi, ahol az emberek megszokottak és teljesen más környezetbe, más emberek közé kerülünk, akkor szerintem megmutatkozik, hogy mik azok a dolgok, amik számunkra igazán fontosak. Mi az, amire jól reagálunk egy másik helyen és mi az, amire egyáltalán nem. Megtudhatjuk mi az, ami jobban tetszik az új helyen és mi az, ami sokkal jobb számunkra otthon. Ezen kívül egy külföldi féléven nagyon sokfajta embert meg lehet ismerni, az én szaktársaim nagyon eltérő háttérrel rendelkeznek. Nagyon sokan kettős állampolgárok, akik sok különböző helyen éltek már és különböző helyeken tanultak vagy dolgoztak, nagyon világlátottak. Mivel igazán nemzetközi a társaság, nagyon sok féle különböző tapasztalatot és nézőpontot tudunk megismerni az órákon kialakult beszélgetések során. Érdekes volt például a COVID-ról beszélgetni olyan emberrel, aki Brazíliában nőtt fel, de most épp Szingapúrban lakik és onnan jött ide Spanyolországba. Más a meglátása, mint egy olasz diáknak vagy épp nekem. Nagyon sok eltérő szemléletet ismerhetünk itt meg, amikre ha nyitott az ember, nagyon sokat fejlődhet a személyisége.

Ami a kihívásokat illeti, mindenkinél egyedi, hogy mi okozza a legnagyobb nehézséget az új egyetemen, az új országban. Zsófi a külföldi tartózkodás korlátos időtartamát emelte ki.

Számomra problémát jelent az, hogy itt van ez a rengeteg ember, nagyon érdekesek és nagyon sokat lehet tőlük tanulni, csak kicsit rövidnek érzem ezt a félévet, ahhoz hogy valóban megismerjem őket. Tudom, hogy ez egy viszonylag rövid és véges időszak, amit mi most együtt töltünk, éppen ezért nagyon ki kell használni és ki kell élvezni minden percét, azonban már előre kicsit szomorúsággal tölt el a végétől való félelem. De ettől függetlenül úgy gondolom, hogy lehetséges nemzetközi szinten is fenntartani az itt megkötött barátságokat, bár nyilván nem olyan egyszerű.

A hasonlóan nyitott és ambiciózus emberek és az inspiráló közösséghez tartozás több ponton visszaköszönt Zsófi életében. Épp ezt tartja a diákszervezetek legnagyobb előnyének is: összegyűjtik és közösségbe integrálják egy meghatározott érdeklődési kör céltudatos és motivált hallgatóit.

Nyilván már az egyetem is egyfajta szűrésként szolgál, hiszen általában hasonló érdeklődésű emberek jelentkeznek azonos szakra vagy egyetemre, de a diákszervezet egy még jobban szűkített társaságot hoz létre. Összetömöríti a hasonló embereket egy szervezetbe, ahol rengeteg mindent ki lehet próbálni az adott érdeklődési körben. Azokat a dolgokat, amiket az egyetemi képzés nem ad meg, egy diákszervezetben általában meg lehet szerezni, akár tréningek formájában vagy a diákszervezeti csapatmunkákban, projektekben, hiszen a diákok maguk alakítják, mit szeretnének tanulni. Például a VFK lényege az – ez az én meglátásom szerint –, hogy összegyűjtse azokat az embereket, akik vállalkozni szeretnének vagy vállalkozást szeretnének fejleszteni és megadjon minden ehhez szükséges ismeretet vagy kapcsolatot, ami a tagok számára a későbbiekben hasznos lesz.

Megkérdeztem Zsófit, mi motiválta arra, hogy magasabb, vezetői szinten is részt vállaljon a diákszervezetek életében. Úgy véli, hogy már a tagsági lét is remek fejlődési lehetőséget kínál a hallgatóknak, viszont vezetőként még nagyobb a felelősség és még nagyobb a hatás, amit valaki elérhet egy szervezetben.

Amikor valaki tag egy diákszervezetben, nagyon sokat tanulhat a tréningeken és workshopokon. De amikor valaki projektvezető vagy vezető lesz, akkor már mögé lát a dolgoknak, alakítója lesz az eseményeknek. Ez szerintem nagyon fontos tapasztalat, hiszen egy olyan pozícióba kerül az ember, hogy meg kell értenie a diákszervezet és a tagok céljait és aszerint alakítania az eseményeket, hogy mindenki előre haladjon. A vezetőséggel a felelősség és az ember elkötelezettsége nagyon megnő, azonban itt relatíve tét nélkül lehet még próbálkozni. Egy diákszervezetet fel lehet úgy fogni, mint egy kisvállalkozást, amit a vezetők irányítanak. Ha egy diákszervezetben valamit elront az ember, például kevés tréning lesz szervezve, vagy nem megy ki egy poszt időben, abba senki nem fog belehalni, nem fog valószínűleg a diákszervezet bukásához vezetni. De ha ugyanezt egy kisvállalkozásnál játssza el az ember, akkor ott lehet, hogy a vállalkozás sikerét fogja befolyásolni egy-egy rosszul meghozott döntés. Ezeket érdemes most kitapasztalni és megtudni, hogy milyen az, amikor irányítunk valamit, mert akkor később sokkal kevesebb stresszben lesz részünk. Később is ugyanazokat a döntéseket kell majd meghozni és ugyanúgy nehéz lesz, csak talán, ha az ember volt már ilyen szituációban, akkor könnyebben veszi az akadályt.

Mindenképpen érdemes tehát bekapcsolódni azokba a tanulmányok melletti tevékenységekbe, amelyek igazán érdekelnek, hiszen rengeteget fejlődhetünk általuk, miközben céljaink körvonalazásában is remek szolgálatot tesznek. Az egyetem számos érdeklődési körnek, hallgatói igénynek megfelelő lehetőségek kínál, rajtunk áll, hogy van-e elég bátorságunk, elkötelezettségünk belekezdeni ezekbe.

Nem sokat veszít az ember azzal, hogyha belevág valamibe, majd kiderül, hogy mégsem ez az útja, de könnyen lehet, hogy rengeteget profitál majd belőle és élete legjobb döntésének bizonyul, ezért érdemes élni a lehetőségekkel.

Nagy Anita

Marketing csapat