„Nagyon különleges érzés olyasmin dolgozni, ami igazán a miénk”
Kovács Nikolett egyetemi éveit egyáltalán nem lehet egyhangúnak nevezni. A Vállalkozásfejlesztés Klub (VFK) korábbi vezetőségi tagja és elnöke, jelenleg tanácsadó testületi tagja, valamint alumni tagja, a VFK születésétől kezdve részt vett a szervezet építésében. Mit tekint a VFK legfontosabb eredményének az elmúlt években, és hogyan reagált a szervezet a jelenlegi járványhelyzetre? Melyik volt az az esettanulmányi verseny, mely később egy remek gyakornoki lehetőséget eredményezett? Végül pedig: hogyan kapcsolódhat egymáshoz a közgazdász végzettség és a klinikai gyermekpszichológia? Interjú.
Niki a Budapesti Gazdasági Egyetemen, turizmus-vendéglátás szakon kezdte egyetemi tanulmányait, majd az alapszakos diploma megszerzése után a Vállalkozásfejlesztés mesterszak hallgatója lett a Corvinuson.
12 évig mindenből ötös tanuló voltam, valamennyi területen igyekeztem helytállni. Szerettem a humán és a reál tantárgyakat is, így érettségi előtt jó választásnak tűnt a „közgáz” irány, ezen belül is a turizmus. Hamar kiderült azonban, hogy mégsem a turisztikai terület lesz a nekem való, de mivel innen is volt lehetőségem folytatni a tanulmányaimat bármely közgazdasági mesterszakon, nem váltottam. Inkább arra helyeztem a hangsúlyt, hogy kihasználjam az egyetemen és azon túl elérhető szakmai lehetőségeket. Egy félévet Helsinkiben töltöttem Erasmus program keretében, csatlakoztam a Gundel Károly Gazdaságtudományi Szakkollégiumhoz, ahol vezetőségi tagként is tevékenykedtem. Részt vettem kétszer is intézményi Tudományos Diákköri Konferencián, mindkétszer eljutottam az országos fordulóig, a 2015-ös OTDK-n második helyezést értem el. Csatlakoztam az egyetemi lap (Agy-A-Lap) szerkesztőségéhez, és egy tanulmánykötetbe is publikáltam. Miután ezekben kipróbáltam magam, a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalkozásfejlesztés mesterszakát választottam folytatásul.
Niki kiemelte a Vállalkozásfejlesztés mesterszak holisztikus jellegét: véleménye szerint a szak egyszerre ad stabil alapokat és hagyja nyitva az ajtót több elhelyezkedési lehetőség előtt. A stratégiai és projektvezetési irányok külön is említést kaptak, de Niki szívesen foglalkozott a mesterszak valamennyi területének szakmai tudásanyagával, és a hallgatói közösségben is megtalálta a helyét.
Azon hallgatók közé tartoztam, akik bejártak minden órára, mert élveztem azt, amit az egyetem és a szak adott. A stratégiai-strukturáló gondolkodásmód és a projektszemlélet fogott meg leginkább. Bármerre építjük tovább a karrierünket, úgy gondolom, ezek a területek mindig hasznos eszköztárt nyújtanak az úton. További erőssége a szaknak, hogy remekül összegyűjti azokat a hallgatókat, akik sokféle alapszakról érkeznek, mégis hasonló elhatározással és motivációval rendelkeznek. Ez lehetővé teszi, hogy több nézőpontot integráló csapatokban dolgozhassunk együtt, ami jól modellezi a munkaerőpiaci projektek világát.
Ahogyan alapszakos, úgy mesterszakos éveit is meghatározták az egyetemi tanulmányokat kiegészítő tevékenységek.
Szeretem megragadni a szakmai kihívásokat, megteremteni a lehetőségeket, és kipróbálni magam többféle helyzetben. Motivál és inspirál, ha több szakmai közösségnek is tagja lehetek, és több területen is helytállhatok.
A helytállás pedig nem is sikerülhetett volna jobban: Niki a különböző esettanulmányi versenyek visszatérő résztvevőjeként kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhet. Az esetversenyzésnek rengeteget köszönhet, az izgalmas és kihívást jelentő feladatoktól kezdve, a szakmai networkingen át egészen egy gyakornoki pozícióig.
Nagyon érdekes az esetversenyző közeg, nekem rengeteg energiát és lendületet adott egy-egy ilyen esemény. Van egy „versenyzői mag”, akikkel rendre megtaláltuk egymást. Sok versenyen részt vettem, nem tudnék egyetlen egyet kiemelni közülük. Három is van, ami különböző okokból kedves volt nekem.
Az egyik a BCG Strategy Cup, ez egy angol nyelven zajló, nemzetközi megmérettetés, ahol 2018-ban a csapattal első helyezést értünk el (a csapat további tagjai: Horváth Balázs, Nguyen Hong Phuc, Szücs Zoltán). A versenyindító workshop során megismerkedtünk az agilis szemléletmóddal, amit az esetoldásba is beépítettünk.
Nagyon jó élmény volt a PwC esettanulmányi versenye, a Consulting Challenge, ahol a csapattal elhoztuk az “aranyérmet” (a csapat további tagjai: Jarabek Gergely, Varga Szilvia, Vaskó Balázs). A Consulting Challenge 2018-ban 24 órás esetverseny volt, ami megterhelő tud lenni, de én nagyon élveztem. Elfáradtunk a végére, de ez is része volt az élménynek. Ez a verseny azért is volt nagyon kedves számomra, mert az első helyezés eredményeként kezdtem el a PwC-nél dolgozni, és kerültem – a verseny során mentorunkként minket segítő menedzser – Bognár Dániel tanácsadói csapatába. Rengeteget tanultam tőle a Big4 vállalatnál eltöltött közel 2 évem alatt arról, hogy milyen egy jó vezető; örülök, hogy részese lehettem annak a szuper csapatnak.
A harmadik verseny, ami szintén kedves számomra, az ESET PRO, ahol 2018-ban a húgommal egy csapatban versenyeztünk, ami szuper élmény volt. Második helyezést értünk el a csapattal (a csapat további tagjai: Kovács Lilla, Názon Dóra, Pásztor Lóránd).
Az esetversenyzés mellett meghatározták Niki mesterszakos tanulmányait az egyetem által kínált szakmai lehetőségek is. Részt vett többek között a Vállalkozásfejlesztési Intézet Alumni Mentorprogramjában és a Kockázati tőke kutatócsoportban, ez utóbbi keretein belül társszerzője volt egy nemzetközi konferenciára készülő cikknek, amely később egy Springer kötetben megjelenő publikáció formáját öltötte.
A Vállalkozásfejlesztési Intézet Alumni Mentorprogramja évente indul, a programba bekerülő hallgatókat Vállalkozásfejlesztés mesterszakon végzett alumni hallgatók mentorálják. Dr. Aranyossy Márta tanárnő indította, karolta fel és működteti a rendkívül népszerű programot. A program egyik legfőbb hozzáadott értéke, hogy a mentoráltak olyan gyakorló szakemberekkel beszélgethetnek, akik egykor ugyanazt az utat járták be, amit ők éppen taposnak. Érdekes volt látni, hogy a mentorok milyen irányokat választottak, milyen kihívásokkal szembesültek, és hogyan értek el szép sikereket. A program egyben remek kapcsolatépítési lehetőség is.
A mesterszakos féléveim alatt tagja voltam a Kockázati tőke kutatócsoportnak, ahol két fő irányban folyt a munka. Én a crowdfunding témakörrel foglalkoztam, ezen a területen Dr. Jáki Erika tanárnővel és Csepy Gáborral publikáltunk angol nyelven, nemzetközi lapokba.
A szakmai sikerek és az egyetemi kutatási tevékenységbe való bekapcsolódás okán magától adódott a kérdés, hogy mit gondol Niki az akadémiai pályáról, illetve vannak-e ezirányú ambíciói.
Abszolút, mindig is vonzott a katedra. Már a gimiben is nagyon élveztem azokat a feladatokat, amikor előadást tarthattam, prezentálhattam az osztálynak. Ez a felsőoktatásban eltöltött féléveim alatt és a munka világában sem változott, sőt. Vannak olyan irányú terveim, hogy később valamilyen formában bekapcsolódjak az akadémiai munkába. Él bennem a motiváció, hogy gyakorlati szakmai tapasztalattal felvértezve visszatérjek majd az egyetemi közegbe, ezúttal a katedra túloldalán.
A gyakorlati tapasztalatszerzés igénye egyébként is korán megfogalmazódott Nikiben, aki mind az alapszakos, mind a mesterszakos tanulmányaival párhuzamosan dolgozott. Saját elmondása szerint a munkatapasztalat nemcsak előny, de gyakran már elvárás is a frissdiplomások felé, de az egyetem melletti munkavégzésből egyébként is rengeteget profitálhatnak a hallgatók. A gyakornoki munkahelyek segítenek a hosszabbtávú karrierirányok kijelölésében, és megkerülhetetlen szerepük van a szakmai kapcsolatháló építésében.
Már az alapszak alatt is dolgoztam a tanulmányokkal párhuzamosan, és valószínűleg ennek a megszokása és lendülete is szerepet játszott abban, hogy ez a mesterszak alatt sem volt másképp. Úgy éreztem, hogy elvárás is a munkaerőpiacon a frissdiplomások felé, hogy legyen munkatapasztalatuk, és szerettem volna e tekintetben is megnövekedett esélyekkel nekivágni a diplomaszerzés utáni időszaknak. Illetve, amikor a Vállalkozásfejlesztés mesterszakot kiválasztottam, még nem voltam teljesen biztos benne, hogy mi lesz az én irányom – ennek az iránynak a keresése is közrejátszott abban, hogy akartam dolgozni.
Niki a céltudat és priorizálás fontosságát emelte ki a tanulmányok és a munkavégzés hatékony összhangjának megteremtésében.
Most már egyre több munkaadó felismeri, hogy fontos valamilyen szintű rugalmasságot gyakorolni, és az egyetemek is kezdik elfogadni, hogy a hallgatók szeretnének már tanulmányaik alatt is gyakorlatot szerezni. Azt tapasztaltam, hogy meg lehet találni azt az egyensúlyi állapotot, ahol a munka nem megy a tanulmányok rovására. Tudni kell képviselni azt, amit szeretnénk, ugyanakkor az elvárások mellett szakmai alázatot és szorgalmat is fel kell tudni mutatni. Kiemelten fontos az időmenedzsment, kell hozzá a céltudat, ami mentén pedig kell tudni priorizálni.
Amellett, hogy dolgoztam, bejártam az egyetemi órákra (igen, az előadásokra is), és vezetőségi tag is voltam a Vállalkozásfejlesztés Klubban. Nem éreztem azt, hogy ez egy lehetetlen küldetés vagy egy mindennapos küzdelem lenne, sőt, sokszor inkább motivált az előrelépésben. Mindegyik területen tudtam, hogy miért vagyok ott, és mi a célom vele. Fontos, hogy legyenek céljaink, de az oda vezető úton mindenkinek olyan eszköztárt kell kialakítania, ami számára megfelelő – mások vagyunk, nincsen biztos recept.
Ahogyan Niki is említette, a Vállalkozásfejlesztés Klub egyike volt ezeknek a területeknek, ahol a cél a mesterszak hallgatóinak szakmai és közösségi összefogása. A VFK azért is kapott különleges helyet Niki mesterszakos tanulmányaiban, mert a kezdetektől vezetőként kapcsolódott be annak építésébe.
Az alapszak után a Corvinuson is kerestem azt a szakmai diákszervezetet, ahová tudnék csatlakozni. Az első félévemben még nem találtam meg ezt a lehetőséget, de a képzésem második félévében elindult a Vállalkozásfejlesztés Klub. Már csatlakozáskor jeleztem az alapítóknak, hogy nagyon szívesen részt vennék a szervezet építésében és fejlesztésében. Kifejezetten célom volt, hogy magán a szervezeten is dolgozhassak. Azt a visszajelzést kaptam, hogy operatív vezetőként tudok csatlakozni a munkához, így az első félévtől kezdve részt vettem a vezetőségi feladatok ellátásában. Később kommunikációs vezető voltam, majd a szervezet elnöke.
A VFK-ban eltöltött féléveim alatt megtapasztaltam, milyen érzés olyasmin dolgozni, ami igazán a miénk. Szerintem nagyon magával ragadó élmény, ha olyasmiért dolgozunk, amit valóban a sajátunknak érzünk. A VFK kifejezetten a Vállalkozásfejlesztés szakért és az ott tanuló hallgatókért él. A saját közösségünk fejlesztésén dolgozunk. Emellett természetesen egyénileg is fejlődhetünk, előreléphetünk a saját céljaink megvalósításában. Az elnöki pozíció betöltése egészen új ajtókat nyit (bár a tagságból és a vezetőségi szerepkörből is rengeteget lehet tanulni). Az elnökségnek megvannak a saját tapasztalásai, tanulságai, Én így foglalnám össze a sajátomat: ki kell tűzni célokat – mind a szervezetre, mind az egyéni munkára vonatkozóan -, fel kell állítani egy értékrendet és egy prioritási sort, valamint meg kell találni azokat az embereket, akikre minden körülmények között lehet számítani. Én e tekintetben is nagyon sokat köszönhetek az alapítóknak, és örülök annak, hogy az utánam következő vezetőségi generációk munkáját most tanácsadó testületi tagként támogathatom.
Úgy véli, a szervezet számos aspektusban fejlődött, és sokat lépett előre a megalapítása óta eltelt években.
Úgy gondolom, hogy a Vállalkozásfejlesztés Klub rengeteget fejlődött az elmúlt évek során. Az egyik legnagyobb eredmény, hogy erősödött a szervezet keretein és megalapozásán túlmutató, külső kapcsolatokra épülő tevékenység. Az első félévekben meg kellett alapozni a fenntartható működést, a szervezethez közeli kapcsolatokat (melyek ápolása a mai napig kiemelt figyelmet kap). Ezek természetesen továbbra is fontosak, de már vannak tapasztalatból működtethető folyamatok, amik megfelelő tudásátadás mellett nem igényelnek alapvető koncepció kidolgozást, bár a fejlesztés és optimalizálás továbbra is cél. A működés megalapozása után el lehetett indítani olyan projekteket, amelyek a további lehetőségek megragadásáról szólnak. Szerintem nagy lépés volt, hogy 2020-ban megvalósult az első nyílt előadás, és elindultak komolyabb szakmai kompetenciát igénylő, megbízásos projektek.
Az biztos, hogy a vírushelyzet és az online működési forma nehezíti az aktivitást. Ugyanakkor remek példája volt az alkalmazkodásnak, hogy 2020 tavaszán a vezetőség bevonta a szervezet alumni tagjait a szakmai események megtartásába. A szervezet tudott gyorsan és hatékonyan reagálni egy váratlan helyzetre úgy, hogy a tevékenység nem sérült, sőt, a belső kapcsolatépítést erősítették is ezek az alkalmak. Számomra is nagyon jó érzés volt alumni tagként visszatérni a közösségbe, és megosztani a tapasztalataimat a tagsággal.
Beszélgetésünket egy rendkívül érdekes téma zárta: Niki ugyanis jelenleg pszichológiai tanulmányokat folytat levelős képzési formában. Érdeklődése a pszichológia iránt nem újkeletű, már közvetlenül az érettségi után elgondolkodott a pszichológia irányán, utólag azonban úgy érzi, jól döntött, hogy nem 18 évesen kezdett ismerkedni a területtel.
Már érettségi előtt is gondolkodtam rajta, aztán elkanyarodtam. Az ezirányú érdeklődésem azonban megmaradt, vannak például emlékeim üzleti tárgyalásokról és ügyféltalálkozókról, ahol mindamellett, hogy koncentráltam a szakmai tartalomra, nagyon megragadták a figyelmemet a megbeszélések emberi vonatkozásai. Ahogy erre rádöbbentem, újra elővettem a kérdést, hogy „miért ne indulhatnék el ebbe az irányba?” A Vállalkozásfejlesztés mesterszak alatt adtam be a jelentkezésemet a pszichológia alapszakra. Az első félévem épp egybe is esett a Vállalkozásfejlesztés mesterszakos záróvizsga-időszakkal, az egy koffeinben gazdag időszak volt… De úgy éreztem, fontos, hogy lendületből menjek át az egyik képzésből a másikba, és a lendület megvolt.
A korábbi képzésekhez hasonlóan, Niki a pszichológiai tanulmányaiban is rendre keresi azokat a pontokat, ahol lehetőség adódik a szakterülethez való szorosabb kapcsolódásra.
A pszichológiában van egy óriási különbség a közgazdaságtani területhez képest – persze van több is, de egyet emelnék most ki: A „közgáz”-ban bevett gyakorlat, hogy gyakornokként, juniorként a munkahelyen tanítanak meg az adott feladatra vagy annak egy részére. A pszichológia nem ilyen. Először el kell végezni a képzést, ahol meg kell tanulni az elméletet, a gyakorlati alapokat, és utána lehet ezen a területen elhelyezkedni (bár természetesen itt is jelen van az “on the job learning”). Bár úgy gondolom, ez nagyon jól is van így, szerettem volna valamilyen módon mégis hamarabb kapcsolódni a pszichológia egyetemen túli világához. Mivel nagyon szeretek írni, ezért elkezdtem online cikkeket készíteni pszichológiai témákban egy online magazinnak, a Pszichoforyou-nak. Saját oldal elindításán is gondolkodom.
A pszichológia hosszútávon is szerepel Niki tervei között. A mesterszakon esedékes specializációk / szakirányok közül a klinikai gyermekpszichológia területét tervezi választani. Úgy véli, hogy közgazdász végzettsége és pszichológiai tanulmányai remekül kiegészíthetik egymást a gyakorlatban és az akadémiai szférában egyaránt.
Klinikai gyermekpszichológia irányban szeretnék majd továbbtanulni, a nevelés, a család és az oktatás témakör foglalkoztat leginkább. Később szeretnék majd saját praxist, saját cégben is gondolkodom, és ebben mindenképpen nagyon hasznosak lesznek a közgazdasági és menedzsment területen szerzett ismereteim és tapasztalataim. A korábban említett akadémiai tevékenység és az oktatási vonal szintén érdekes: nagyon izgalmas lenne bekapcsolódni közgazdasági képzések pszichológiai ágába, például viselkedéstudományi, döntéselméleti, gazdaságpszichológiai vagy bármilyen menedzsment területen. Nem szeretném teljesen elengedni a közgazdasági irányt, nagyon megszerettem a stratégiaépítést, a szervezetfejlesztést, és azt a szemlélet- és gondolkodásmódot, amit ezen a területen tanultam és tanulok a mai napig. Emellé igyekszem úgy bekapcsolni a pszichológiát, hogy létrejöhessen a szinergia.
A jelenlegi munkahelyem kiválasztásakor is cél volt, hogy a közgazdasági végzettségemet és tapasztalatomat egy, a pszichológiai érdeklődésemhez közelebb eső, társadalmi értékteremtést végző szervezetnél kamatoztathassam. A gyermeket egyedül nevelő szülőket és családjukat segítő Egyedülálló Szülők Klubja Alapítványnál szervezetfejlesztéssel és stratégiával foglalkozom, szorosan együtt dolgozva a kuratórium elnökével.
Az inspiráló tervek tehát adottak a jövőre nézve is. Megkérdeztem Nikit, hogy mi az, amit a jelenleg tanulmányaikat folytató hallgatóknak javasolna.
Érdemes olyan úton járni – a tanulmányok és később a munka területén is –, ami a folyamatos fejlődés mentén vezet. Ha vannak céljaitok, akkor meg tudjátok találni, vagy meg tudjátok teremteni azokat a lehetőségeket, amik előre visznek. Higgyetek magatokban! Napjainkban tényleg rengeteg lehetőség van, csak tudni kell választani… Zárszóként Allan és Barbara Pease A válasz című könyvéből idéznék: “Ne a problémáid nyomására cselekedj! Az álmaid vezessenek!”
Nagy Anita
Marketing csapattag