„A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt”

Miben különbözik egy tanácsadó és egy projektmenedzser? Miről szól a szakdolgozat, amely 2018-ban elnyerte a PMI „Év projektmenedzsment diplomamunkája” díjat? Mi teszi különleges kihívássá az elmúlt 30 év legnagyobb oktatási átalakulását? És végül, de nem utolsó sorban: hogyan született meg a Vállalkozásfejlesztés Klub alapításának gondolata? A válaszokat Tóth János, a VFK alapítóinak egyike, jelenlegi egyesületi elnök és a Corvinus Megújulási Programot koordináló programiroda vezetője adja meg.

Amikor megkértem Tóth Jánost, hogy néhány gondolatban mutassa be magát, két meghatározó mozgatórugót említett, ezek a csapatmunka és a társadalmi hasznosság. 

Nagyon szeretek csapatban dolgozni, mindig is szívesen dolgoztam olyanokkal együtt, akik cselekvőek voltak és tenni akartak valamit. Megszállottjává tudok válni bizonyos tevékenységeknek, és a nap végén az a célom, hogy nyomot tudjak hagyni, társadalmilag hasznos legyek, és hasznos legyen az, amit csinálok. Ez a mozgatója annak, hogy mikkel töltöm a mindennapjaimat.

Ezek a motivációk korán, már a pályaválasztási döntéskor megjelentek János életében, bár saját bevallása szerint első egyetemi évei „kalandosak” voltak.

Így utólag azt tudnám rá mondani, hogy kerestem az utamat, és azóta bár már megtaláltam, de néha még mindig új irányba fordulok. Alapvetően én hosszútávú stratégiai gondolkodónak mondanám magam, vannak rövidebb és hosszabb életszakaszra vonatkozó terveim. Általában mérföldkövekben gondolkodom és az egyetem is egyike volt ezen mérföldköveknek. Kicsit úgy tudnám képiesen megfogalmazni, hogy eldobsz egy követ, és az, hogy hogyan mész utána az mindegy, a lényeg az, hogy eldobod és a végén felveszed majd megint. A tanulmányaimat nemzetközi gazdálkodáson kezdtem és egy év után váltottam kereskedelem és marketingre. Mindenképpen egy olyan alapszakot néztem ki a gazdálkodástudományon belül, hogy a Corvinusra tudjak menni Vezetés és szervezés mesterre. Igaz, mikor ott voltam a döntés kapujában, akkor megváltoztattam az utolsó nap utolsó 10 percében. A Vállalkozásfejlesztés mesterszakot választottam, ami szerintem életem egyik legjobb döntése volt, nagyon jól sikerült. Összességében elégedett vagyok a mesterszakkal, ez egy holisztikus szak és pont ettől volt megfelelő választás.

János célja az volt, hogy maximálisan ki tudja használni az egyetem adta lehetőségeket, ami sikerült is. A Corvinuson két TDK-t írt, tanulmányi versenyeken vett részt és az Erasmus keretében külföldön is tanulhatott. Az ottani félév tette lehetővé számára a nemzetközi környezet megismerését, értékes külföldi szakmai és emberi kapcsolatok építését. Az egyetemi tanulmányok pedig segítettek neki felismerni, hogy mi az, amivel szívesen foglalkozna, mi az, amiben jó lehet és a kettő együttesen milyen karrierutat jelöl ki számára. Az egyetemen töltött évek megerősítették érdeklődését a projektmenedzsment iránt.

Alapszakon közel semleges tapasztalatom volt ezzel a területtel kapcsolatban. Kicsit félve indultam el a Vállalkozásfejlesztés mesterszak irányába a projektes tárgyak miatt, de végül épp a kihívások miatt kezdtem bele ebbe. A szakon volt egy olyan szakmai mentorom, akinek mind a mai napig nagyon sokat köszönhetek, most együtt is dolgozom vele. Blaskovics Bálintra gondolok, aki tényleg motiválóan és szakmailag támogatóan állt az egész tanulmányaim alatt ahhoz, hogy ebből a maximumot kihozzuk. Így utólag azt mondom, hogy összességében sikerült!

A szakterületet illetően viszont János pontosított, projektek irányítására és menedzselésére ugyanis számos különböző lehetőség, szakma és módszer adódik.

Nem mondanám feltétlenül azt, hogy a projektmenedzsment az én szakterületem. Projektekkel foglalkozom, de inkább tanácsadónak mondanám magam, mint projektmenedzsernek. Kicsit talán mindkettőnek, ez a kettő azért rokonszakma. Nem is igazán lehet és/vagy kell elválasztani a kettőt egymástól.

Adódott természetesen a kérdés, hogy miben rejlik a különbség egy tanácsadó és egy projektmenedzser között.

Hasonló a szemléletmód, a „mindset”, de alapvetően a munkavégzés típusa különbözik. A projektmenedzser az, aki egy adott cégen belül projekteket menedzsel, egy állandó munkahelyi környezetben. A tanácsadó általában egyszerre több cégnél és több projekten dolgozik párhuzamosan, így gyakran eltérő nézőpontra, szemléletmódra van szükség a munkavégzés során. Mindkét pozíció esetén nagy a nyomás, csak az egyik esetben egy adott vállalati környezeten belül, míg a másik esetben vállalaton kívül és különböző szintekről történő rálátással dolgoznak. Egy egyszerű példával úgy tudnám összefoglalni, hogy az előbbit meghívják a céges karácsonyi partyra, utóbbit nem.

A projektek menedzselését gyakran a nyüzsgéssel, időnyomással, a folyamatos problémamegoldással azonosítják. Érdekelt, hogy egy projektekkel foglalkozó gyakorlati szakember mit gondol az ideális projektvezetőről. Milyen kompetenciák vagy skillek szükségesek, ha valaki – akár tanácsadóként, akár projektmenedzserként – sikeres szeretne lenni?

Tudom ajánlani a szakdolgozatomat és a TDK-imat, mert konkrétan ezzel foglalkoznak. De viccet félretéve, ami szerintem kell hozzá, az a problémamegoldás, a konfliktuskezelés, és a teljesítménynyomás elviselése (plusz a kommunikáció, mint komplex kompetencia). Ami személyiségben szerintem előnyös, az a magasabb EQ, illetve az, ha valakinek extrovertáltabb személyisége van, szeret emberekkel dolgozni. Ha valaki minden lében nyolc kanál típus, ha kirúgják az ajtón, akkor visszajön az ablakon. Kell egy kis rámenős csibészség. De ezek többségében tanulhatók.

Ha pedig szóba kerültek a TDK-k és a szakdolgozat, akkor nem lehet említés nélkül hagyni a remek eredményt és az elismerést, amelyet János 2018-ban kapott. Szakdolgozata elnyerte a PMI (Project Management Institute) „Év projektmenedzsment diplomamunkája” díjat.

A tanulmányaim ékköve volt 2018-ban, a PMI által kiosztott „Év projektmenedzsment diplomamunkája” díj, amit sikerült elnyernem.

Erre több szempontból büszke vagyok. Egyrészt a két TDK-munkámnak az ötvözete volt a szakdolgozatom, másrészt a szakmai zsűri mondta azt rá, hogy: „János, ez remek lett”. Erre nagyon-nagyon büszke vagyok. Azért is, mert ha jól tudom, akkor nem nyert előtte még Corvinusos. Ez a dolgozat alapvetően egy soft skilles, kompetenciás, „varázslósabb” témával, egy relatíve kis mintaelemszámmal, de erős megállapításokkal tudta áttörni az üvegplafont. Azóta 2019-ben és 2020-ban is Corvinusos nyerte. Mindannyian Blaskovics Bálint hallgatói és büszke vagyok, hogy hozzájárulhattam Bálint eredményeihez ilyen téren.

János azóta is értékes tapasztalatokat gyűjtött a projektmenedzsment terén, a projektek mozgalmas világa pedig sok mindent tanított neki, ami KKV-knál és multis környezetben egyaránt hasznosítható.

Végülis teljesen mindegy, hogy a tanácsadáson belül az ember multihoz megy vagy KKV-hoz, mert mindenütt ugyanaz a mindset: eléd raknak valamit és oldd meg. Amikor a munka világába kikerültem, a legfontosabb, amit megtanultam, az a magas teljesítményelvárásnak való gyors megfelelés, a pedantériára való igény, a priorizálás fontossága. Hogy mindig 1800 %-ban legyen jó az anyag, amit csinálunk. És hogy bármit meg lehet oldani! Ezt már korábban is tapasztaltam, amikor multis környezetben dolgoztam, de ez nagyon fontos.

A magas teljesítményre való igény nem csak a szűken értelmezett vállalati szféra sajátossága, hiszen ugyanúgy jelen van a Budapesti Corvinus Egyetem jelenleg is zajló Corvinus Megújulási Programban, amelyben János főszerepet vállal. A számos, párhuzamosan futó projektet összefogó projektprogram éppen diverzitása miatt jelent nagyszabású feladatot.

Ez egy kiemelkedően nagy és szép szakmai kihívás. Az elmúlt 30 év legnagyobb oktatási átalakulása. Amellett, hogy egyedülálló, még első is a Corvinus a modellváltó egyetemek között, úgyhogy ebből a szempontból még nagyobb fókusz helyeződik ránk. Nagyon diverz. Több nagy projekt fut párhuzamosan, olyan projektek, amik önmagukban is meg tudják borítani a hétköznapokat, ezért is az a neve, hogy Corvinus Megújulási Program, vagyis ez egy projektprogram. Több területet egyszerre és átfogóan kell kezelni, felépíteni, átalakítani és ez a kihívás benne valójában. Gondolhatunk akár az oktatás fejlesztésére, a kutatás fejlesztésére, de a kommunikációra vagy a hallgatói szolgáltatásokra. Mind-mind olyan területek, amelyek esetén a napi működés mellett kell átalakításokat végrehajtania a kollégáknak. Nem is beszélve azokról a területekről, amelyeket az elmúlt egy évben kezdtek el kialakítani az Egyetemen. Az ilyen mértékű változásokat még az olyan piaci szereplők is nehezen viselik, ahol azért időről-időre találkozhattak a munkavállalók nagyobb újításokkal, az Egyetemen pedig még mindig erősen érződik a közszféra hagyatéka a gondolkodásmódban. A vezetés elkötelezett az eredmény- és teljesítményorientált gondolkodásmód mellett, amelyet egyre több kolléga támogat. Igaz még csak az út elején járunk, de egyértelműen elindultunk rajta. De megemlíthető az akadémiai oldalról és az üzleti életből érkezők szemléletmódjának és stílusának különbözősége is, amelyek a megfelelő harmonizációt követően szinergiává érhetnek a következő években. Ehhez minden adott a Corvinuson, amely így remek táptalajul szolgál a folyamatos fejlődésnek. Higgyétek el, a nap végén jó lesz! Én csak bizalmat, hitet és időt tudok kérni mindenkitől. Rengetegen dolgoznak azon nap mint nap, hogy az Egyetem jobb legyen. Persze itt az értelmezhető időtáv, időtartam, ami alatt bármi történhet, az egy év. Ha így nézzük, akkor ez egy tankerhajó, ami lassan fordul ugyan, de fordul. Haladunk!

Egy ekkora projektprogram menedzselése során nem hátrány, ha valaki ismeri a működési környezetet, vagyis magát az egyetemet. János óriási előnynek tartja, hogy széles ismeretséget épített ki, ismeri a hallgatókat, az oktatókat, a vezető oktatókat és általánosságban az egyetemi működést. Ezzel együtt az aktív diákszervezeti életet élő, hallgatói mindsetet is, amit saját elmondása szerint a Vállalkozásfejlesztés Klub megalapításának és működtetésének köszönhet.

Kevés olyan embert ismerek, aki szervezetet épített fel a nulláról az egyetemen és most itt van. Ez egyértelműen egy versenyelőny.

Valóban kevesen vannak, akik egyetemi diákszervezetet alapítottak, és a mai napig közelről követhetik, ahogyan a szervezet épül és fejlődik az évek során. És hogy honnan jött a motiváció? Miért gondolták az alapítók, hogy szükség van a VFK-ra?

Ez a szervezet azért alakult, mert amikor jelentkeztünk mesterszakra, akkor nem lehettünk szakkollégisták, ugyanis csak az lehet szakkolis, aki alapszakos gólya. Szakmai szervezetet sajnos nem találtunk ilyen orientációval és szinten, ezért azt mondtuk, hogy ha nincs ilyen szervezet, akkor csinálunk egyet. Keresztfélévesek voltunk, nagyon nehezen tudtunk így csapatba verődni, kellett egy fél év, egy Közgáz Évzáró Fesztivál és néhány közös gondolkodás. Elkezdünk együtt esetversenyekre járni és a szakmai kapcsolatokból lett egy baráti közösség. Elmentünk egyszer egy közösségi eseményre és gondolkoztunk azon, hogy nagyon jó lenne valamit visszaadni a szaknak, mert annyira örülünk, hogy mi így egymásra találtunk, és jó lenne, ha ez másoknak is megadatna. Azon az estén találtuk ki, hogy csinálunk egy szervezetet. Utána indult ez el a „vicc” szintről. Vízió, misszió… Üljünk le, nézzük meg, mi a különbség, vegyünk elő egy tankönyvet. Mi ezt jól akartuk megcsinálni. És tényleg elővettük a tankönyvet… Eleinte két-három hetente találkoztunk, utána már egy-két hetente és a végén, az utolsó napokban már szinte naponta. Koncepciót kellett alkotni, szervezeti struktúrát építeni, szabályzatot, kommunikációs tervet, implementációs tervet írni. Végig kellett alaposan gondolni, hogy hogyan lehet ez egy élő és működő szervezet. Közben mi Erasmusra próbáltunk kimenni. Ez is többek között az oka, hogy az alapítók egyik fele itthon maradt, a másik fele kiment, hogy tudjuk biztosítani a folytonosságot és ne egy tiszavirág-életű szervezet legyen. Hogy tudjunk értéket teremteni, legyen rá egy toborzási szisztéma, egy HR rendszer, minőségi előadók… Ezt mind-mind ki kellett alakítani, nyilván pénz nélkül és lelkesedéssel. De van egy olyan mondás, hogy „a lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt”. Úgy gondolom, hogy mi kellően kitartóak voltunk.

Az alapítást követően a szervezetet a hallgatósággal is el kellett fogadtatni. János elmondta, hogy szerinte melyek voltak a VFK fejlődésének legfontosabb mérföldkövei, melyek azok az események, amiknek köszönhetően a VFK elnyerte jelenlegi formáját.

A legfontosabb mérföldkő 2017-ben volt, amikor egy intézetvezetői meetingen kaptunk 10 percet, hogy bemutassuk a szervezetet. Mások mondták ki helyettünk, hogy ez egy szakkollégiumi koncepcióra épülő szervezet, mert mi ezt nem mondtuk, de titkon az volt a cél, hogy egyszer a VFK-ból szakkollégium legyen. A második az volt, amikor hivatalosan megalapítottuk, hirdettük és elindítottuk ezt az egészet. Az ezt követő nagyobb mérföldkőnek azt mondanám, amikor a második félévben is elindította a szervezet a toborzást, és ismét voltak jelentkezőink. Ezt követően mérföldkőnek a szervezeti átalakulások mondhatók igazán, hisz ma már minden funkciója megvan a szervezetnek, amit terveztünk. Életre hívtuk a tanácsadó testületet, nemrég pedig a felügyelőbizottságot. Az egyesületalapítás is ide sorolható. De ezek mind inkább operatív, működési követelmények. A külvilág felé a nagy mérföldkőnek azt tekintem, hogy elfogadták a hallgatók, a szakhoz kapcsolódó egyetemi vezetés támogatta, az üzleti világ pedig meg- és elismerte. Az egyetemi hallgatóságnál pozitív fogadtatást kapott és kap mind a mai napig. A leendő vállalkozásfejlesztés mesterszakos hallgatók évek óta megemlítik a Vállalkozásfejlesztés Klub nevét a szóbeli felvételik során, és hogy azért akarnak idejönni, mert van itt ez a szervezet. Nagyon jó ezt hallani. Hiszen a szervezeten keresztül emberek életére lehetsz pozitív hatással és befolyással, szerintem ez az egésznek az értelme.

János egyénileg is rengeteget profitált a VFK-s tagságból. Korábban utaltunk az egyetemi működés átfogó ismeretére és a szakmai-emberi kapcsolatokra, de a diákszervezetek alapítása és vezetése olyan kompetenciákkal is felruház, melyeket a piaci-vállalati világban is értékesnek találnak.

Én szinte minden hierarchikus szinten voltam a VFK-ban. Elnök voltam, utána tag lettem, mert kimentem Erasmusra, aztán visszajöttem és elnök lettem megint. Utána tanácsadó testületi tag lettem, és most felügyelőbizottsági tag vagyok és az egyesület elnöke. Az én személyes fejlődésemhez a szervezetben szerzett tapasztalat azzal járult hozzá, hogy megtanultam nagyon jól, erősen érvelő közösségben is embereket vezetni, és meggyőzni arról, hogy merre menjünk.

Megkérdeztem Jánost, hogy mi a véleménye a Vállalkozásfejlesztés Klub jövőjéről, hová kell a szervezetnek eljutnia. A válaszból egyértelműen kitűnt, amit János az interjú legelején kiemelt: a meghatározó mozgatórugó, az igény a társadalmi hasznosságra.

Szerintem jó úton haladunk, zseniális dolgokat fog tudni elérni a szervezet. Hogy mi a jövője? Most már egyre többen vannak magasabb beosztásban az üzleti világban az alumnik között, és végre elkezdett összeállni egy VFK-s identitás, egy Vállalkozásfejlesztés mesteren végzett identitás. Ez is az egyik célja a Klubnak. A tudásátadás, a tudásmegosztás és a mentoring sokkal erősebb szerepet fog kapni. És az, amit a Corvinus Megújulási Programban az Elnök úr hirdet, hogy mi tényleg be tudjuk hozni a piacot és a valóságot az egyetemre, az a VFK-n keresztül is megvalósul, megvalósulhat. A szakmai sikerek is egyre inkább hitelesítik a szervezetet. Lassan eljutunk arra a szintre, hogy mindhárom hazai nagy projektmenedzsment szervezettel nagyon jó a viszonyunk és erre nagyon büszke vagyok. A PMI-al (Project Management Institute), a PMSZ-szel (Magyar Projektmenedzsment Szövetség) és az IPMA-val (International Project Management Association) is. Az IPMA vizsgáink, a PMI-os díjaink és a PMSZ-es versenyeredményeink mind-mind önmagukért beszélnek. Névről ismernek bennünket és szerintem ma Magyarországon a projektmenedzsment világában hallgatói szempontból a legmeghatározóbb szervezet vagyunk. Ha csak ennyit értünk volna el, akkor is megéri elkezdeni ezt az utazást, de így meg főleg, hogy nagyon sok hallgatónak tudunk perspektívát adni és tudunk segíteni szakmailag. Ez az impact, a társadalmi hozzáadott értékünk. Ezért hoztuk létre és ezért csináljuk.

Nagy Anita

Marketing csapattag