„Mi lehetünk az orvosok, akik a tünetek alapján diagnózist állítanak fel”

A Vállalkozásfejlesztés Klub vezetőségének tagja, aki tavaly három építész és egy szociológus társaságában nyerte meg az Ingatlanfejlesztési Ötletpályázatot, de egészen Helsinkiig is utazott már egy esetversenynek köszönhetően. Mamuzsics Dórával beszélgettünk a mesterszakban rejlő lehetőségekről, az egyetem melletti tevékenységekről, az inspiráló közösséghez tartozás fontosságáról és mindenekelőtt az esetversenyzés egyedi világáról.

Mamuzsics Dóra a Vállalkozásfejlesztés mesterszak negyedik féléves hallgatója, az egyetem mellett pedig munkáltatói márkaépítés tanácsadóként dolgozik a BrandFIZZ nevű startup-nál. Tanulmányai és később munkahelye megválasztásakor is meghatározó volt a döntésében a közösség, melyhez csatlakozhat.

„Számomra mindig is fontos volt az, hogy egy inspiráló közösség részese lehessek és ezt keresem a tanulmányaimban, a munkában és a magánéletben egyaránt. Alapszakon is a Corvinusoson voltam, gazdálkodás és menedzsmentet tanultam. Már az elején nagyon vonzott az a pezsgés, amit a közösségi élet hozott a Corvinuson: először a Speciális Pénzügy és Matematika Diákszervezet tagja voltam, majd a BME Menedzsment Szakkollégiumhoz csatlakoztam az alapszakom során. A Vállalkozásfejlesztés Klubbal és magával a Vállalkozásfejlesztés mesterszakkal is ott találkoztam.”

A mesterszak tökéletesen illett a képbe, hiszen nemcsak a szakmai tudáskínálata felelt meg Dóra elképzeléseinek, de egyúttal rendelkezik azokkal a hallgatói szervezetekkel és programokkal is, melyek a további fejlődésnek, szakmai és személyes előrelépésnek adnak teret.

„Megismertem a 4 fő oktatási irányt: a stratégiát, a projektmenedzsmentet, a pénzügyet és az innovációt. Azt éreztem, hogy ez közelebb áll hozzám, mint a más szakok által kínált szakmai tudás. A döntő szempont azonban abszolút az volt, hogy itt milyen oktatói és hallgatói közösség várhat rám. Amikor megtudtam, hogy létezik a Vállalkozásfejlesztés Klub, illetve hallottam az Alumni Mentorprogramról, akkor rögtön vonzóvá vált számomra a szak. Itt láttam azt, hogy van egy olyan közösség, amit én mindenhol keresek az életben.”

Dóra úgy véli, megkapta a mesterszaktól azt, amiért ide érkezett. A szak pedig folyamatos fejlesztés alatt áll, így az órai kereteken belül és egyéb lehetőségeken keresztül is képes a hallgatók előrehaladását biztosítani. Hasonló célt szolgálnak azok az egyetem melletti tevékenységek, melyek egyre nagyobb választékban érhetőek el az egyetemistáknak, akik előszeretettel élnek is ezekkel a lehetőségekkel. Persze a konkrét választást már az egyéni elképzelések határozzák meg:

„Mindenekelőtt én arra bíztatnék mindenkit, hogy találják ki, fedezzék fel magukban, hogy mik is pontosan a céljaik, mert bármit is szeretnének elérni, ahhoz van egy diákszervezet, egy kutatómunka vagy egy egyetemi tevékenység, ami támogathatja a cél elérését. Ha valaki akadémiai pályára vágyik és oktatni szeretne, akkor mindenképpen a TDK, egy kutatószeminárium vagy demonstrátorkodás ajánlott neki. Ha valaki még nem tudja, hogy mik a céljai, vagy nem tudja pontosan mivel szeretne foglalkozni, akkor pedig vannak olyan diákszervezetek, amik éppen abban tudnak segíteni, hogy a diákok önismerete fejlődjön.” Az önismeret és a célok tisztázása mellett az időmenedzsment képességek fejlesztésében is remek szolgálatot tehetnek az egyetem melletti tevékenységeink. „Én sem tudok mindig, mindent tökéletesen időmenedzselni, de folyamatosan tanulok ezekből. Bár talán kicsit elcsépelt, de teher alatt nő a pálma. Diákszervezeti tagként, aktív egyetemistaként, dolgozó felnőttként ezeket sokkal jobban meg tudjuk tanulni, mint akár a szüleink például, akiknek még nem feltétlen voltak ilyen lehetőségeik. Hasznos kicsit előre tervezni: csak olyan dolgokat vállaljon el az ember, ami belefér, mert nem éri meg teljesen felaprózódni sem.”

Dóra éppen az iránymutatást, orientációt tartja a diákszervezetek egyik legnagyobb előnyének.

„Az a jó a diákszervezetekben, hogy ha megfelelő szervezetet választasz, akkor segítesz magadnak megszűrni azokat a tevékenységeket is, amiket a szabadidődben végzel. Nagyon sok táborban, csapatépítőn vettem így részt. Vagyis a szakmai mellett a közösségi életemet is meghatározzák azok a szervezetek, amikben benne vagyok és voltam.”

A diákszervezetek emellett remek lehetőséget kínálnak a készségek fejlesztésére, miközben nap mint nap újabb kihívások elé állítanak minket. Dóra kiemelte, hogy a Vállalkozásfejlesztés Klub (VFK) vezetésében talán az a legizgalmasabb számára, hogy a diákszervezet „kicsiben” képezi le a nonprofit vállalkozások és alapítványok működését. A vezetői feladatok pedig remek tapasztalatnak bizonyulnak, mintegy kipróbálhatóak általuk a szervezeti szerepek.

„Ha szakmailag nézzük, akkor a VFK-n belül nagyon jól meg lehet tanulni, hogy hogyan lehet jól vezetni egy nonprofit szervezetet, ahol nem tud a pénz motiváló eszközként működni. Mi lényegében a hallgatókat ösztönözzük arra, hogy a munka, a magánélet és az egyetem mellett még tegyenek valami pluszt a szak fejlődéséért. Kaptam egy jó keretrendszert, aminek a mentén tudtam dolgozni. Csapatvezetőként fontosabb lett az, hogy szakértelmem legyen, szakember legyek. Elnökként pedig vezetők vezetője voltam, ami egy egészen más hozzáállást igényel, más motivációk kellenek hozzá. A legfontosabbá az vált, hogy a csapatvezetőimnek kellő felhatalmazást adjak és kellőképpen motiválni tudjam őket.”

A VFK és a szakkollégiumi részvétel tovább erősítette Dóra érdeklődését az esetversenyzés iránt, melynek igazi szakértője lett az elmúlt 5 egyetemi évben: saját bevallása szerint évente legalább 4 – 5 esetversenyen vagy ötletversenyen vett részt, amit egyébként aktív esetoldóknál tipikusnak tart. Adódott a kérdés: hogyan találkozott először az esetversenyzéssel, mi motiválta a részvételre?

„A Corvinuson, elsőévesként találkoztam először a Fakt elsős versenyével és az esettanulmányok megoldásával. Ezután tetszett meg ez a világ, hisz mindig egy új kihívást tartogatott, egy rejtélyt, amit meg kell oldani, vagy – ahogyan szeretik a hasonlatot használni – mi lehetünk az orvosok, akik a tünetek alapján diagnózist állítanak fel. Az egyetemen nagyon aktív a versenyzői kultúra és a szakkollégiumok is mind szerveznek versenyeket.”

A kezdeti érdeklődés korántsem hagyott alább, a részvétel pedig mind szebb és szebb eredményekkel járt együtt. Mostanra Dóra rengeteg tapasztalatot és ismeretet szerzett a versenyekről, amiket a legkülönfélébb témákban rendeztek.

„Változatosak az esettanulmányi versenyek, amelyeken az elmúlt 5 évben részt vettem, de függetlenül attól, hogy milyen helyezést értünk el az egyes versenyeken, mindegyikben volt valami, ami fejlesztett, hozzám tett valamit. Kifejezetten szeretem az IFUA esettanulmányi versenyét, ezt rendszerint érdekes témákban szervezték eddig: a Budapesti Állatkert stratégiájáról, a GreenGo-ról vagy az Ilcsi szépségmárkáról is volt szólt. Emellett stratégiai fókuszú esetversenyeken is vettünk részt, de voltak olyanok is, amik inkább az implementációs irányba mentek el, mint az Országos Esettanulmányi Verseny legutóbbi fordulója, ahol most volt a döntő. Érdekes irány a hackathon, vagyis az ötletverseny. Hasonlít az esettanulmányi versenyre, de sokkal nagyobb kreativitásnak ad teret és általában valamilyen technológiai megoldást várnak el az üzleti mellett. Az esetversenyeken főleg közgazdászok szoktak együtt dolgozni. Az ötletversenyeken sokkal fontosabb, hogy interdiszciplináris csapatok legyenek, amiben vannak akár mérnökök, dizájnerek vagy éppen – ha olyan téma van, akkor – orvosok. Ez egy nagyon változatos együttműködésre lehetőséget adó versenyzési forma. Nagyon-nagyon sok verseny van, ma már jóval több, mint amikor én kezdtem. Ebben a túlkínálatban már a versenyek versenyeznek azért, hogy legyen elég résztvevőjük.”

Az esetversenyzés igen eredményes készségfejlesztő gyakorlat. Segíti a strukturált gondolkodást és a problémamegoldó képességet, erősíti a kreativitást és nem utolsó sorban jártasságot szerezhetünk a csapatmunkában is általa. A csapatmunka terén Dóra úgy véli, hogy nagy különbség mutatkozik egy egyetemi feladat elvégzésére „random” alakuló csapat és az esetverseny résztvevőinek szervezettsége között.

„Ég és föld a két munka. Esetversenyes időszakokban mindig voltak bevált csapatok, akikkel együtt dolgoztunk, és én is úgy látom, hogy ahhoz, hogy egy csapat megfelelő megoldásokat tudjon hozni, a háttérben is mindennek klappolnia kell. Egy csapat akkor jó, ha nagyon jól ki tudják egészíteni egymást az emberek. Nem baj az, ha mondjuk valaki kevésbé van otthon a pénzügyekben, csak az a lényeg, hogy legyen ehhez értő csapattag is. Kell egy marketinges, aki mindent el tud adni egy szép dizájnnal, és valaki, aki figyel az időre is. De ezeket a szerepeket a csapat maga kell, hogy egymás között leossza. Lehet egyszerre marketinges és pénzügyes is valaki, ha épp erre van szükség.”

Az összeszokottság mellett azért a networkinget is elő tudja segíteni az eset- és ötletversenyzés. A résztvevők számos hasonló mentalitású társat ismerhetnek meg, akik bizonyos esetekben mind-mind más szakterület képviselői. A valóságban is életre hívható tehát az, amit a közgazdász szakirodalom előszeretettel „interdiszciplináris team” -nek nevez:

„Ami számomra egy nagyon különleges élmény, az az Ingatlanfejlesztési Ötletpályázat, amin tavaly ilyenkor indultunk. Három építész lánnyal és egy szociológussal dolgoztunk együtt és egy lakhatási problémát kellett megoldanunk fenntartható módon. Volt egy konkrét telek is, ahová épületet kellett terveznünk. Én, mint Vállalkozásfejlesztés mesterszakos, konkrétan tanultam is ilyen tárgyat és nagyon izgalmas volt látni, hogy az építészek hogyan állnak hozzá ehhez a problémához. Nyertünk azon a versenyen, úgyhogy az eredménye is abszolút megvolt annak, hogy több területről jöttünk és alkottunk valamit. Ugyanez volt a helyzet, amikor a Junction-ön voltunk Helsinkiben. Ott is én voltam a „gazdaságis” a csapatban és két mérnök-informatikussal, egy dizájnerrel és egy gazdaságinformatikussal dolgoztunk együtt. Másodikak lettünk összesítettben és megnyertük a saját kategóriánkat.”

És hogy közgazdász hallgatóként mi jelenti a legnagyobb kihívást az esetversenyek megoldásában?

„Szakmailag mindig az a legnagyobb kihívás, amikor nem más közgazdászokkal dolgozok együtt, hanem én vagyok az egyetlen, akitől a menedzsment és közgazdász tudást várja a csapat. Nem csak a pénzügyi és üzleti tudást tudom felhasználni, hanem a soft skillekre ugyanúgy szükség van. Ezt sokszor várja is a csapat a közgazdászoktól: ha már ennyi soft skillt tanulunk, akkor kommunikáljunk, segítsünk a pitchek megírásában, koordináljuk és vigyük előre a csapatot.”

Ezek az ismeretek és skillek persze velünk maradnak az egyetemi évek után is és remekül hasznosíthatóak a munka világában, ahogyan azt Dóra is tapasztalta:

„Amikor a jelenleg cégemhez jelentkeztem, akkor az egyik felvételi kör egy marketinges esettanulmányi feladat megoldása volt és annak köszönhetően, hogy volt lehetőségem ilyenekben részt venni, már tudtam, hogy mi az elvárás, mit érdemes csinálni. Emiatt élveztem is a kihívást és nem is éltem meg negatívumként. A céges ötletelések meg olyanok, mint a hackathonok: adott egy probléma, valamilyen kihívásfoszlány és arra dobálunk be megoldásokat.”

Az esetversenyzés nem korlátozódik a hazai vonatkozású eseményekre, ugyanúgy léteznek nemzetközi versenyek, Helsinki mellett tehát a világ számos helye célország lehet. Az efféle lehetőségek az egyetemisták országok közti mobilitását támogatják, sok esetben modellezhető egy, a kultúrákon átívelő együttműködés is.

„Nagyon pozitív, hogy ha valaki szeretne külföldre járni versenyezni, akkor ennek van tere és van rá lehetőség. A Vállalkozásfejlesztés Klubból is voltak hallgatók Amerikában versenyezni és nagyon élvezték az ott szerzett tapasztalatokat. El lehet jutni több szimulációs versenyről, esetversenyről is külföldi helyekre.”

Érdemes tehát belekóstolni az eset- és ötletversenyzés világába, függetlenül az elért eredményektől vagy helyezésektől. A lényeg amúgy is a részvétel, mely ilyen vagy olyan módon, de biztosan gazdagít. Legyen szó külföldi szereplésről, új kihívások megtapasztalásáról, networkingről, vagy cégismereteink bővítéséről – minden egyetemista fiatalt bíztatunk, hogy próbálja ki az esetversenyzést. Valóban felemelő érzés lesz, mikor elkészül a megoldás:

„Azt a pillanatot szeretem, amikor hirtelen összeáll a kép, és a sok-sok felfedezett információfoszlányból mindenkinek a fejében lesz egy struktúra, amikor összeáll egy nagy egésszé a sok puzzle-darab.”